Függetlenül az eredetétől, az ogham nem csupán a feliratok jelentésére korlátozódott. Ez a szóbeliségben megmaradt kelta bölcsesség őreinek, a filid-nek nevezett jövendőmondó költőknek az eszköze volt. Ezeknek a jövendölő-regélő költőknek az volt a feladata, hogy emlékezzenek az ősi tanokra. Számukra az ogham betűi olyanok voltak, mint a Bölcsesség Fája, amely gyökereivel a földdel, ágai révén meg az éggel érintkezik. Számukra mindegyik betű egyidejűleg jelentette a fa bölcsességét és élő nyelvezetét egy szóbeliség révén élő költői hagyománynak, amelyik képeket, metaforákat és asszociációkat sugallt, mint egy titkos, profétikus ösvény a megértéshez.
A kulcs az oghamhoz sokáig rejtve maradt a félrevezető értelmezés miatt, miszerint mindegyik betű neve egy fa nevét is jelenti egyben - de csupán egyetlen fa nevét. Ám mikor megvizsgáljuk az ábécé betűinek neveit, úgy találjuk, hogy az ogham betűk közül csupán ötnek van csupán fafajtához köthető jelentése: beith (nyírfa), fearn (égerfa), saille (fűzfa), duir (tölgyfa) and coll (mogyorófa). A többi tizenöt betűelnevezésnek további jelentései is vannak ír nyelven: például gort (mező, szántóföld), uir (Föld) és straif (kénkő). Ez a tény nem ismert és ez által sok félremagyarázást tett lehetővé a kelta nyelvet nem ismerők körében és az ismeretterjesztő irodalomban.
A fák csupán egy olyan ismérvgyűjtemény, mely segítségével a betűket könnyebb volt megjegyezni. Az Auraicept na n'Eces szerint ,,az ogham betűk nevei metaforikusan értelmezendőek az erdő fáinak neveként". Az a tény, hogy a betűt jelentő ír szó fid vagy feda, minek jelentése „fa" vagy „fák", ugyancsak hozzájárul, hogy az ábécét fafajtákhoz kössék. Az ogham betűknek sok egyéb jelentése is van, madárhoz, munkához és helyhez is köthető. De a kényelem kedvéért, a betűket az ősi időkben fák képviselték, így az ábécét (a természetközelben élő ember számára) könnyebb volt megjegyezni: az élő betűk ligete volt. Ahogyan az ogham szövegeket tanulmányozzuk, nyilvánvalóvá válik a számunkra, hogy az Ogham Fa csupán egy a sok lehetséges ábécé elnevezések közül. Ez a könyv az Ogham Fát tárgyalja, de a harmadik részben tárgyalt jóslatokat egy szélesebb értelmezéséi körből származtatja, mely valamikor a költők közös tudatának részét képezte.
A kulcs az oghamhoz sokáig rejtve maradt a félrevezető értelmezés miatt, miszerint mindegyik betű neve egy fa nevét is jelenti egyben - de csupán egyetlen fa nevét. Ám mikor megvizsgáljuk az ábécé betűinek neveit, úgy találjuk, hogy az ogham betűk közül csupán ötnek van csupán fafajtához köthető jelentése: beith (nyírfa), fearn (égerfa), saille (fűzfa), duir (tölgyfa) and coll (mogyorófa). A többi tizenöt betűelnevezésnek további jelentései is vannak ír nyelven: például gort (mező, szántóföld), uir (Föld) és straif (kénkő). Ez a tény nem ismert és ez által sok félremagyarázást tett lehetővé a kelta nyelvet nem ismerők körében és az ismeretterjesztő irodalomban.
A fák csupán egy olyan ismérvgyűjtemény, mely segítségével a betűket könnyebb volt megjegyezni. Az Auraicept na n'Eces szerint ,,az ogham betűk nevei metaforikusan értelmezendőek az erdő fáinak neveként". Az a tény, hogy a betűt jelentő ír szó fid vagy feda, minek jelentése „fa" vagy „fák", ugyancsak hozzájárul, hogy az ábécét fafajtákhoz kössék. Az ogham betűknek sok egyéb jelentése is van, madárhoz, munkához és helyhez is köthető. De a kényelem kedvéért, a betűket az ősi időkben fák képviselték, így az ábécét (a természetközelben élő ember számára) könnyebb volt megjegyezni: az élő betűk ligete volt. Ahogyan az ogham szövegeket tanulmányozzuk, nyilvánvalóvá válik a számunkra, hogy az Ogham Fa csupán egy a sok lehetséges ábécé elnevezések közül. Ez a könyv az Ogham Fát tárgyalja, de a harmadik részben tárgyalt jóslatokat egy szélesebb értelmezéséi körből származtatja, mely valamikor a költők közös tudatának részét képezte.
